Három kívánság

Tinédzser koromban sokat gondolkodtam azon, hogy mit kívánnék, ha egyszer egy angyal (aranyhal, elvarázsolt béka, stb.) felkínálná számomra a lehetőséget: hármat kívánhatok.

Tudjátok, akkor még idealista voltam, egyáltalán, hogy ilyen kérdésekkel foglalkoztam. És naív. Íme, valami ilyesmikre gondoltam:

• Ne legyen betegség a Földön.
• Ne háborúzzanak egymással az emberek.

Most csak erre a kettőre emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy volt több is.

Érdekes. Nem az az érdekes, hogy nem számoltam "szerény" kívánságaim mellékhatásaival. Például, hogy ha nem lesznek beteg emberek, akkor nem lesz munkájuk az orvosoknak, ápolóknak, kórházi dolgozóknak, gyógyszertáraknak, gyógyászati eszközöket gyártó vállalatoknak, stb. Valószínűleg nem kívánatos hatással lenne ez a Föld népesedésére is, hiszen a várható átlagéletkor is meghosszabbodna rendesen. A "nem háborúskodás" gondolatmenete is bizonyára hasonló hatást váltana ki. Szóval, nem ez az érdekes. Mondhatni természetes, hogy egy fiatal ember nem gondol ennyire előre, nem látja ennyire át döntései következményét. Még kialakulóban van világképe, egyszerűen nem rendelkezik azzal az élettapasztalattal, ami felhívná a fent említett visszásságokra a figyelmét.

Az érdekes egyrészt az, hogy részben még ma is ezt gondolom. Mostmár alaposabban "tervezném meg" kívánságaimat, de a lényeg, hogy valami hasonlókat kívánnék.

Mi még hát az érdekes? Hogy szinte bárkinek is tettem fel ezt a kérdést, csekély kivétellel mind saját magára, önmaga boldogulására gondolt. Legelső kívánság természetesen a sok pénz volt. Nagy ház, kihívással teli munka, stb. Gondolom, el tudjátok képzelni, mik is lehettek ezek a kívánságok. Talán még Ti is ilyesmiket kívánnátok. :)

Csak én vagyok olyan naív, hogy másra is gondolok? Sőt, elsősorban mindannyiunkra. Valahol én azért erre büszke vagyok. Azt tapasztaltam, hogy bárkivel is megosztottam a gondolataimat erről a kérdésről, miután ő elmondta a saját véleményét, akkor elhallgatott egy picit. Úgy átgondolta a dolgot, kicsit talán még szégyenkezett is amiatt, hogy ő csak önmagára gondolt. Nem mintha én azért tettem volna fel a kérdést neki, hogy megszégyenítsem. Távol álljon tőlem!

Szóval azért örülök annak, hogy szórványokban kicsit még emlékeztetek fiatalkori naív önmagamra. Csak azt sajnálom, hogy az élet nem az ilyenféléket igazolja, mint amilyen én vagyok. ;-)

Töte