Új blog

Jó, már látom, helyesen döntöttem. Most, hogy hosszú idő elteltével megint beléptem ide, újra megerősítést nyert. Nem véletlen hát, hogy új blogot nyitottam e helyett odaát, a Wordpress.com-on. Miért? Mert ez itt egy tragédia: lassú, benga, nem kedvelnivaló. Majd ha lesz időm, átmozgatom a postjaimat oda.

Az új blog elérhető a http://gabortorok.wordpress.com/ címen.

Végül, látod e post kategóriáját? Megvilágosodtam.

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - A kockázatitőke befektetők sok pénzt akarnak befektetni

Ezúttal a hetedik részét taglalom Paul Graham cikkének.

A VC-k sok pénzt akarnak befektetni

Az a tény, hogy befektetési alapokat kezelnek, a VC-ket arra sarkallja, hogy sokat fektessenek be. Manapság egy tipikus VC-alap több száz millió dollár¹. Ha például egy 400 milliós (USD) befektetést 10 partner hoz össze, az fejenként 40 millió. A VC-k általában tagjai az általuk (pénzügyileg) támogatott cégek igazgatótanácsának. Ha az átlag befektetés 1 millió lenne, akkor minden partnernak 40 különböző igazgatótanácsban ott kellene lennie, ami - valljuk be - nem jó vicc. Ezért hát a nagyobb üzleteket preferálják, amiben egyszerre sok pénzt tudnak megforgatni.

A kockázatitőke befektetők számára nem vonzó az az üzlet, amibe keveset kell befektetni. Ez a cégedet még kevéssé vonzóvá is teheti, mert ez azt jelenti, hogy a befektetésük csak kis mértékben fogja visszatartani a versenytársakat a színrelépéstől.

Az angyalok már más helyzetben vannak, mert ők a saját pénzüket fektetik be. Nekik tökéletesen megfelel, ha keveset kell befektetni - akár még csak 20.000 dollárt is - mindaddig, míg a potenciális profit elég jónak tűnik. Így hát, ha kevés pénzre van szükséged, inkább az angyalokhoz forduljál.

¹ Az USA-ban.

Útikalauz a befektetőkhöz - A legtöbb befektetőt csak a nagy durranások érdeklik <<

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - A legtöbb befektetőt csak a nagy durranások érdeklik

Paul Graham cikkének hatodik részében a befektetőkről és a nagy durranásokról ír.

A legtöbb befektetőt csak a nagy durranások érdeklik

A befektetők szeretik azokat a cégeket, amelyekben benne van a potenciál, hogy tőzsdére mennek. Ugyanis akkor dől igazán a lé. Tisztában vannak azzal, hogy kicsi az esély arra, hogy egy most induló vállalkozás kijut a tőzsdére, így azoknak adnak inkább pénzt, amelyiknek legalább esélye van erre.

Jelenleg a módi az, hogy a VC-k egy csomó cégbe invesztálnak, amelyek legtöbbje elbukik és van egy, amiből lesz a Google. Az az egynéhány, ami igazán nagyot durran, hozza számukra a megélhetéshez szükséges pénzt, kompenzál mindent. Következésképp egy VC támogatását akkor kapod meg, ha a céged egy potenciális Google. Azokkal a cégekkel, amelyek biztosan megérik a pénzüket és a végén fel fogják őket vásárolni mondjuk 20 millió dollárért nem foglalkoznak a VC-k. Nekik az kell, hogy meglegyen az esélye, még ha kicsi is, hogy a végén nagyot szóljon.

Az angyal-befektetők ebből a szempontból mások. Ők boldogan adnak pénzt egy olyan vállalkozásnak, amit a végén 20 millióért felvárásolnak, ha cserébe a részesedésük elég nagy lesz¹. De természetesen érdeklik őket azok a vállalkozások is, amelyekből tőzsdei bevezetés lesz. Következésképp megéri ambíciózus hosszú-távú tervet készíteni bárkinek.

De ne feledd, ha egy kockázatitőke-befektetőtől kérsz pénzt, akkor igazán el kell kötelezned magad, mert a VC-befektetési forma nem engedi a korai felvásárlásokat. Ha VC-től kapsz pénzt, ők egyszerűen nem engedik meg neked, hogy hamar túladj a cégen.

 

¹ Az "elég nagy részesedés" helyén a szerző erdetileg "low enough valuation"-t írt. Ez azt jelenti, hogy a befektetés előtti pénzügyi felmérés azt mutassa, hogy a cég értéke relatíve kicsi legyen, azaz a befektetés - arányában - nagy. Ha pedig nagy a befektetés, cserébe nagy részt is kapnak a befektetők, ami siker esetén jól tejel. (Töte)

Útikalauz a befektetőkhöz - A befektetők és a pillanat hatalma <<

>> Útikalauz a befektetőkhöz - A kockázatitőke befektetők sok pénzt akarnak befektetni

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - A befektetők és a pillanat hatalma

Paul Graham cikkének magyarítása - ötödik felvonás.

A befektetők és a pillanat hatalma

Mivel a befektetők zöme inkább üzletkötéssel, semmint technológiával foglalkozik, így általánosságban elmondható, hogy nem értik (a technikai vonatkozásait), mit csinálsz. Én, mint cégalapító, tudom, hogy a legtöbb kockázati-tőke befektető cseppet sem konyít a technológiához. Persze azt is tudom, hogy néhányuk még így is nagy pénzeket akasztott le. Mégis érdekes módon egészen mostanáig nem merült fel bennem a kérdés: "Hogy a csudában tudnak a VC-k olyan dologból pénzt csinálni, ami nem értenek?"

A válasz a következő: a befektetők sokszor a pillanatnak élnek. Például azt bárki megteheti (egyszer legalább), hogy váratlan tőzsdei árfolyam-ingadozásokból húz hasznot. Mikor egy részvény értéke magasra ugrik, veszel, s mikor hirtelen leesik, eladsz. Valójában olyan információk alapján történő kereskedés ez (insider trading), ami sokszor illegális, és anélkül teszed, hogy konkrét információk állnának rendelkezésedre. Te csak azt tudod, hogy valaki tud valamit, ami miatt változnak a részvények.

Valójában a legtöbb befektető is így operál. Nem próbálják megjósolni, hogy egy üzlet beindul-e vagy sem. Nem, ők azzal tudnak nyerni, ha egy üzletről kicsivel hamarabb meg tudják állapítani, hogy az sikeres lesz, mint mások. És ez valóban működik, majdnem olyan hatékonyan, mintha képesek lennének a jövőt megjósolni. Talán valamivel több pénzzel kell beszállni az üzletbe, mintha ezt korábban megtették volna, de nem számottevő a különbség.

A befektetők mindig azt hangsúlyozzák, hogy ami számukra kiemelten fontos, az a csapat (ti. a menedzsment). Na jó, a valós sorrend ez: forgalom, mit gondolnak más befektetők és csak eztán a csapat. És ez, el lehet képzelni, mekkora ingadozást okoz egy induló vállalkozás becsült értékében. Egyik héten mindenki a cégedet akarja és azért könyörögnek, hogy csak nehogy kihagyd őket. De csak annyi kell, hogy egy igazán nagy befektető elforduljon a vállalkozástól és akkor a rá következő héten már senki nem válaszol a hívásaidra. Sok induló vállalkozást támogattunk már (ti. a Y-Combinator - Töte), akik a nagy izgalomból és hajtásból a jéghideg semmibe csöppentek és viszont, úgy, hogy lényegében semmi sem változott.

Ezt a jelenséget kétféleképpen lehet kezelni. Ha igazán nyeregben érzed magad, akkor meg lehet próbálni az egészet meglovagolni. Felkérhetsz egy nem túl nagynevű VC-t, hogy támogasson téged, majd egy eggyel nagyobbhoz fordulhatsz az előzőre hivatkozva, majd még nagyobbat megkereshetsz és így tovább - a végén pedig eladni a csúcson. Ez nagyon kockázatos és még siker esetén is hónapokba telhet. Az én tanácsom mindazonáltal, hogy inkább a biztonságos(abb) utat kövessük: ha valaki felajánl egy nem túl rossz üzletet, akkor nyugodtan fogadd el és építsd tovább a vállalkozást. A vállalkozások sikere úgyis azon áll vagy bukik, hogy mennyire jó a termékük, nem pedig, hogy milyen befektetést sikerült kieszközölniük.

Útikalauz a befektetőkhöz - A legtöbb befektető más, mint a cégalapítók <<

>> Útikalauz a befektetőkhöz - A legtöbb befektetőt csak a nagy durranások érdeklik

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - A legtöbb befektető más, mint a cégalapítók

Itt a negyedik szösszenet Paul Graham tollából.

A legtöbb befektető, különösen a kockázati-tőke befektetők, nem olyan, mint a cégalapítók.

Az angyalok némelyike hacker volt vagy talán még most is az. Ám a VC-k különböznek ettől az embertípustól: ők üzletkötők.

Ha te is hacker vagy, itt egy képzeletbeli példa, ami segít megérteni, hogy miért nincs lényegében VC hacker: mennyire szeretnél egy olyan munkát, ahol semmit nem kell létrehoznod, viszont az időd java részét arra kell fordítanod, hogy más emberek béna projekjeit megismerd, eldöntsd, hogy befektess-e és ha ez megtörtént állandóan a tanácskozásaikra járj? EZ abszolúte nem okoz semmi örömet a legtöbb hackernek. A hackerek ugyanis szeretnek létrehozni dolgokat. Számukra ez a létforma olyan, mintha valamiféle adminisztrátorok lennének.

Így hát, mivel a VC-k alapvetően különböznek a cégalapítóktól, nehéz kitalálni, hogyan is gondolkodnak. Ha te egy hacker vagy, akkor valószínűleg az utolsó alkalom, amikor ilyen emberekkel kellett foglalkoznod, az a gimi vagy a szakközépiskola volt. Talán még egyetemre/főiskolára jártadban is találkoztál velük miközben a gépterembe mentél. De soha ne becsüld le őket. Ők ugyanúgy szakértők a maguk által választott területen, mint te a tiéden. Amiben ők igazán jók, az az emberismeret és hogy hogyan nyúljanak hozzá dolgokhoz úgy, hogy az a hasznukra váljék. Jól gondold meg, ha arra szánod rá magad, hogy megpróbáld legyőzni őket ezen a területen.

Útikalauz a befektetőkhöz - Az angyalok nem szeretik a nyilvánosságot <<

>> Útikalauz a befektetőkhöz - A befektetők és a pillanat hatalma

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - Az angyalok nem szeretik a nyilvánosságot

Harmadik részéhez értünk a kockázati-tőke befektetésről szóló Paul Graham-féle cikkfordításnak. Ez a rövid kis rész ismét az angyalokról szól.

Az angyalok nem szeretik a nyilvánosságot

Ha az angyalok olyan fontosak, akkor miért hallunk mégis többet a kockázati-tőke befektetőkről? Azért, mert a VC-k szeretik a nyilvánosságot. El kell tudni adni magukat az ő befektetőiknek - alapítványoknak, nyugdíjalapoknak és azon gazdag családoknak, akiknek a pénzét fektetik be - és természetesen a vállalkozóknak is, akik befektetésért jönnek hozzájuk.

Ezzel szemben az angyaloknak nincsen szükségük arra, hogy hirdessék magukat a befektetők felé, mivel ők a saját pénzüket fektetik be. Még arra sincs szükségük, hogy a vállalkozóknak hirdessék magukat: nem céljuk, hogy csak úgy bárki háborgassa őket különféle üzleti tervekkel. Valójában, utóbbi a kockázati-tőke befektetőknek sem célja. Akár angyalokról, akár pedig VC-kről beszélünk, ők egyaránt majdnem mindig személyes kapcsolataik révén intézik ügyleteiket¹.

Az igazi ok, amiért a VC-k mégis hirdetik magukat nem az, hogy több üzleti terv "jöjjön a házhoz", hanem hogy több befektetést hajtsanak végre más VC-kkel szemben. Ezzel ellentétben az angyalok csak nagyon ritkán versengenek egymással, mivel (a) ők kevesebb üzletet kötnek, (b) boldogan megosztják azokat egymással (kockázatcsökkentés céljából - Töte) és (c) olyan szinten fektetnek be, ahol még sokkal többen kopogtatnak pénzért, mint magasabb szinteken (ti. a VC-k szintjén - Töte).

 

¹ Néhány kockázati-tőke befektető fenntart olyan publikus e-mail címet, ahova üzleti terveket el lehet küldeni, de az ilyen módon kapott támogatások száma lényegében nulla. Sokkal fontosabb a kapcsolatfelvételt személyes találkozó útján intézni lehetőség szerint egy üzleti partneren keresztül.

Az "angyalok" a legfontosabbak <<

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - Az "angyalok" a legfontosabbak

E bejegyzés része a befektetőkről írott több részből álló bejegyzéssorozatnak. Sorrendben ez a második, melyben az angyal-befektetők fontosságát tárgyaljuk.

Az angyal befektetők a legfontosabbak

Többféle befektető van. A két legfőbb kategóriát az angyalok és a VC-k (kockázati-tőke befektetők) alkotják: a VC-k mások pénzét fektetik be, míg az angyalok a sajátjukat.

Bár kevésbé ismertek, egy "szilícium-völgy" létrehozásának receptjében mégis az angyal-befektetők játsszák a legfontosabb szerepet. A legtöbb, VC-k által nyújtott, befektetést kapott cég messze nem jutott volna el odáig ameddig, ha nem kapott volna pénzt az angyaloktól először. Kockázati-tőke befektetők állításai alapján a Series A-típusú támogatást kapott cégek fele-háromnegyede már részesült támogatásban ezt megelőzően¹.

Az angyalok hajlandóak kockázatosabb üzletekbe beszállni, mint a VC-k. Sok hasznos tanácsot is adnak, mivel - a VC-kkel ellentétben - maguk is minden bizonnyal voltak cégalapítók is.

Az angyalok által betöltött szerep fontosságára például a Google története is rávilágít. Nagyon sokan tudják, hogy a Google Kleinertől és Sequoiatól kapott pénzt. Amit azonban a legtöbben figyelmen kívül hagynak, hogy milyen késői is ez a befektetés. Ugyanis ez a, VC-től kapott, támogatás Series B-típusú; a pénzmozgás előtti értékelés 75 millió(!) USA dollár volt. Tehát a Google akkor már egy sikeres cég volt. Ami igaz is, hiszen a Google a kezdetekben "angyal pénzt" kapott.

Talán furcsának tűnik elsőre, hogy egy átlagos Szilícium-völgybeli kezdő vállalkozást kezdetben angyalok támogatnak - ám ez valójában nem meglepő. A kockázat mindig arányos a megtérüléssel. Így hát a legsikeresebb vállalkozások nagy valószínűséggel rendkívül kockázatosak voltak első ránézésre és pontosan ez az, ami a VC-ket elriasztja.

Honnan jönnek hát az angyal-befektetők? Más vállalkozásoktól. Így helyénvaló az az állítás, miszerint a vállalkozásközpontok, mint pl. a Szilícium-völgy, a "piactér-effektus" előnyeit élvezik, csupán időben eltolva: azért vannak ott kezdő vállalkozások, mert már régóta vannak ott kezdő vállalkozások.

 

¹ Meglehet, hogy alulbecsülöm a kockázati-tőke befektetőket ezen a ponton. A cégek tőzsdére való bevezetésénél talán nagyobb szerepet játszanak, amire végső soron szükség is lehet egy "szilícium-völgy" létrehozásánál.

Mi teszi a vállalkozásközpontot? <<

>> Az angyalok nem szeretik a nyilvánosságot

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz - Mi teszi a vállalkozásközpontot?

Mint arról már írtam e cikksorozat bevezetőjében, e cikket Paul Graham egyik blogbejegyzése ihlette meg. Jelen cikk a The investors are what make a startup hub című pont magyar fordítása.

Ott vannak vállalkozásközpontok, ahol a befektetők

Körülbelül egy éve van vannak, hogy azon töprengtem, mi is kell ahhoz, hogy egy új Szilícium-völgyet hozzunk létre. Azt találtam végül, hogy a legfontosabb összetevők a gazdag emberek, befektetők és cégalapítók. Ezek az emberek azok, akik szükségesek, az összes többi (ember) úgyis költözni fog (ti. a központ közelébe).

Ha le kellene szűkítenem, akkor konkrétan a befektetőket nevezném meg, mint legfőbb limitáló tényezőt. Nem azért, mert annyit hozzátesznek az induló vállalkozáshoz, hanem sokkal inkább, mert nekik a legkisebb a költözési hajlandóságuk. Tudjátok, ők gazdagok. Nem fognak csak azért máshová költözni, mert ott okos emberek vannak, akik alig várják, hogy pénzt kapjanak. Épp ellenkezőleg, azok az okos emberek fognak a befektetők közelébe költözni, hogy vállalkozásuk végül is beinduljon.

Megjegyzések:

• Nem igazán találtam az angol startup hub számára megfelelő magyarítást, végül a vállalkozásközpontot választottam. Ez talán egy, Magyarországon nem túl ismert fogalom, mindesetre a Szilícum-völgyben meglehetősen gyakori. Lényegében egy földrajzi helyet jelöl, ahol érdemes kezdő vállalkozást indítani: az információ-, pénz-, kapcsolati tőke-, stb. áramlás ösztönzőleg hat az új vállalkozásokra és végső soron mind a befektetők, mind pedig a tőke-injekciót kapó vállalkozások jól járnak.
• Nem feltétlenül állja meg az a helyét, hogy Magyarországon az emberek csak úgy, simán oda költöznek, ahol jobb álláslehetőség várja őket. Bármennyire racionális is lenne ez egy amerikai szemével, a magyarok közismerten az egyik legnehezebben "vándorló" nép. És ez, gyanítom, nem csak országok közötti viszonylatban igaz, hanem saját hazánkon belül is.

Bevezető <<

>> Az "angyalok" a legfontosabbak

Töte

Útikalauz a befektetőkhöz

Egy teljesen új világ tárult elém, amikor egyik kollegámtól hallottam először a kockázatitőke befektetők (angolul venture capitalist, röviden VC) világáról. Hogy hogyan kell őket megközelíteni, milyen jellegű támogatásra számíthatunk tőlük, mit várnak el cserébe, stb. Hogy vannak ún. "angyal" befektetők (business angels), s a különböző fajta befektetők különféle igényeket elégítenek ki és hogy igazából nem versenyeznek egymással (mármint a VC az angyallal), sőt inkább kiegészítik egymást.

Nem mintha konkrétan érintene ez a téma, csupán nagyon érdekel. Ezért is örülök, hogy ráakadtam Paul Graham blogjára, ahol rengeteg hasznos tanács, észrevétel található az egykor entrepreneur-ként, majd manapság már befektetőként tevékenykedő szoftverfejlesztő tollából.

Különösen megfogott az egyik cikkje, melyben egyfajta útikalauzt kínál az olvasónak a befektetőkhöz. Érdekes egy világ ez, s annyira megkapott a cikk tartalma, hogy elhatároztam, lefordítom magyarra. No nem vagyok én hivatalos fordító, biztos akadnak majd stilisztikai és tartalmi hibák egyaránt a magyar változatban. Remélem, azért nagy bakikat nem fogok véteni, mindenesetre bármiféle észrevételt szívesen fogadok. S bár a leírtak az USA-beli Szilícium-völgyben uralkodó szokásokat jellemzik, talán javarészük itt is érvényes, hasznosítható tapasztalat.

Úgy tervezem, hogy pontonként fordítom le a cikket, egy pont egy blogbejegyzés. Így 23 új cikk fog ezután ebben a témában megjelenni. Így könnyebb lesz kommentárokat hozzáfűzni, illetve nekem egyáltalán megírni. :)

Kezdjük is mindjárt az elsővel, ami azt taglalja, miből lesznek kezdő vállalkozásközpontok.

Töte

Apa Finnországban is eszik?

Feleségem beszámolója alapján az alábbi párbeszéd zajlott le közte és nagyobbik lányom között:
"- Anya, Apa fogkeféje hol van?
- Magával vitte Finnországba, hogy evés után tudjon fogat mosni.
- Mert Finnországban is eszik?!"

Igen, jogos a kérdés. Nem elég, hogy távol vagyok tőlük, még eszek is. Mekkora arcátlanság! :)

Ami egyébként az itteni kajákat, főleg az ebédeket illeti, nagyon jók. Igaz, az áruk is borsos, de a választék és az elkészítés módja sosem hagy maga után kívánnivalót. Leves, többféle főétel (az egyik szinte mindig hal), saláták, üdítők, desszertek, stb. Ízlésesen csinálva, mindegyiket opcionálisan választva. Király!

Amúgy itt még sötét van, reggel kilenckor. De tudom, hogy így lesz még vagy 1 óráig, aztán a nap álmosan kidugja homlokát és ráncolva kérdi: "Jöjjek még följebb?"
"Ááá, nem ..." - mondják majd a finnek és ennek megfelelően délután három körül ösmét setét lesz. Csak azt tudnám, mitől olyan depressziósak télen a finnek? :)

Természetesen itt már hó van és hideg. Bár még nem beszélhetünk -10, -20 vagy még alacsonyabb hőmérsékletről, azért én már fázok. Még így, kihülőfélben a buszra várva is jót mosolygok azonban a síbottal sétáló embereken, biciklivel közlekedőkön. Mennyire mások vagyunk!

Töte

Repülőtéri reklámok

Ma kiruccantam Finnországba, Ouluba. Mert megtehetem. Ááá, nem, munkaügyben kellett kijönnöm. :)

Becsekkolás, útlevél és csomagellenőrzés után a vámmentes zónában sétáltam, őgyelegtem. Két hirdetés is szemet szúrt nekem, olyannyira, hogy úgy éreztem, veletek is meg kell osszam.

Az egyik a Budapest Winter Invasion nevű kezdeményezést reklámozta: a cél, hogy még idén minél több turistát vonzzanak ide - kedvezményesen. Ötletesnek tartom a római, török és szovjet megszállás ilyen jellegű felhasználását.



A másik azonban már elborzaszt. Már írtam hasonlóról, hogy hogyan lehet képük embereknek minimális szolgáltatásért ennyi pénzt elkérni, most itt egy újabb ékes bizonyíték az emberi pofátlanságra. Már csak azt nem írták oda, hogy: "Csak".



Töte

Pennát újra felveszem

No, be régen írtam már ide! A másik blogomra mostanában több figyelmet szentelek, de azt sem mondhatom, hogy oda is heti rendszerességgel írnék. Lenne persze itt is mondani, hiszen oly sok élmény éri az embert nap mint nap - de mire oda jutnék, hogy "papírra" (értsd: fehér háttér előtt fekete karakterek) vetném őket, addigra már épp mást csinálok. Most is beléptem a Freeblogba, oszt' észrevettem, hogy nem egy ember írt hozzászólást egy-két látogatott irományomra, amiket azért nem láttam eddig, mert hogy el kellett fogadnom őket. Spam filter rulez! :)

Nomármost, akkor hadd írjak egy régebbi emlékről. Nem túl régi, úgy bő 1 hónapos. Adódott, hogy Forum Nokia Champion-ként meghívtak a félévente rendezett össznépi találkára, ahol, bármily' hihetetlen, más bajnokokkal találkoztam. Ez a találka ezúttal Londonban volt. A pláne a dologban, hogy a Hilton hotelben.

Most hadd ne süssem el a régi poént, hogy "voltam a Hiltonban, de nem a Parisban" (hopp, mégis elsütöttem), a lényeg, hogy tényleg kíváncsi voltam, milyen is ilyen neves szálloda vendége lenni. Talán nektek is szolgál okulásként, hiszen ahogy én, úgy valószínűleg ti sem lesztek (még egyszer) a Hilton hotel vendégei.

Szóval, hogy milyen is volt? Nos, nem különlegesebb, mint bármely más kb. 4-csillagos hotelben. Érdekes, hogy a londoni Hilton a DLR (DockLand Railways) egy vonala mellett van, s bár zajos ugyan nem volt, a kilátás, meg úgy általában a környék nem volt valami nagy cucc. A szálloda belül szép és ízléses volt, a recepciónál kedves emberek fogadtak és a szobám is szép tágas volt, volt benne minden. Például egy minibár, amibe a ráragasztott matrica szövege alapján nem volt szabad betennem a szépen elkészített kis szendvicskéimet sem. Nem értem, miért, hiszen sehol máshol nem kértek még ilyenre. Nehogy azt higgyék, hogy ettől még többet fogok fogyasztani a minibárból, mert a szendvicsemet nem rakhatom oda! Először, gondoltam, kirakom az ablakpárkányra, olyan jó "magyar módra", de - talán gondoltak ők is erre - nem lehetett az ablakot kinyitni. Aztán végül azt választottam, hogy délelőtt benn volt az étek a táskámban (oda csak nem nyúlnak), majd ebéd után feljöttem és betettem a hűtőbe. Addigra már ugyanis készen voltak a takarítással. :)

A másik dolog a fürdőszoba. A jobb helyeken külön van a fürdőkád és a tusolóhelység. Itt nem. Itt a fürdőkádba beállva lehetett tusolni és olyan faramuci "üvegajtót" erősítettek a kád pereme fölé a falhoz, ami a kád hosszának csak a feléig ért. Így kénytelen voltam a tus és a csaphoz nagyon közel állva zuhanyozni, hogy ne legyen az egész fürdőszoba csupa víz. Soha nem láttam még ilyen elbénázott dizájnt, tipikus esetének mondanám mégis annak, hogy van egy papíron szépen mutató ötlet, ami a gyakorlatban mennyire használhatatlan.

Aztán az étterem. Kétszer voltam reggelizni, mindkétszer megkérdezték tőlem miközben az "asztalomhoz" vezettek, hogy kérek-e valami frissítőt. Az első nap a narancslevet választottam, s miután leültem hamar hozták is az üdítőt. Ezután körbejártam felfedezni, miből is választhatok (étel-ital), s nagy örömömre ráakadtam friss ananászlére is. Nosza, kaptam is rajta, mikor másnap reggel újfent feltették a kérdést: "Mivel szolgálhatok?". Mondtam, hogy ananászlével. Legnagyobb meglepetésemre azonban a fiatalember ahelyett, hogy kis türelmet kérve hozta volna az innivalót, oda mutatott, ahol kiszolgálhatom magam. Hát mi ez, kérem, másodosztály? :)

Még egy utolsó emlék az étkezéssel kapcsolatban. A szállodai reggelik egyik elmaradhatatlan "kelléke" a virsli. Itt is volt, sertés és marha. Nem is ez ám a lényeg, hanem, hogy többször is láttam, hogy egy srác kis "potméterrel" a kezében jött, s a két tűben végződő kábelt a kiszemelt virsli két végébe dugva nézte meg a hús hőmérsékletét. Mondtam is neki, hogy én csak 27 fokossal érem be! :)

Végül az eseményről. Az eddig bevett gyakorlattal szemben, a mostani nem 1, hanem 2 napos volt, ahová nem csak a bajnokokat hívták meg, hanem a Nokiával szorosabb üzleti kapcsolatban levő cégeket is. Így többen voltunk a szokásosnál, viszont sok érdekes dologról is tudtunk beszélni egyúttal. Érdekes előadásokat ültünk végig, számomra a legizgalmasabb az agilis szoftverfejlesztésről szóló volt, bár azon nem ültem, hanem álltam - ugyanis én tartottam. :) Nagyon izgultam, mert ennyi (kb. 70) ember előtt még nem tartottam előadást, pláne nem angolul. De jó volt, rendesen végig tudtam mondani, érdekes és értelmes kérdésekre - úgy tűnik - értelmes válaszokat tudtam adni. Utána sokan jöttek oda gratulálni és érdeklődni egy-két dolog felől. Jól esett, nem tagadom.

Idén másodszor választottak meg Forum Nokia Champion-nek és ez volt az idei évem (mert egy terminus 1 éves) utolsó "Champion Day"-e. Kíváncsi vagyok, lesz-e még. :)

Töte

HÉV ellenőrök

Minap beszélgettem egyik barátommal a HÉV ellenőrökről. Tanulságos volt hallani, mennyire más a munkastílusuk azoknak az ellenőröknek, akik azon a HÉV vonalon dolgoznak, ahol ő jár, mint azoknak, akik az "én" vonalamon dolgoznak.

Szóval, kezdjük az elején! Nem fővárosiaknak, vagy legalábbis azoknak, akik nem tudják, mi az a HÉV: ez a Helyi Érdekeltségű Vasútat rövidítő mozaikszó és a főváros vonzáskörzetéből/be közlekedést teszi hatékonyabbá. A fővárosi bérleted csak Budapest határáig érvényes, aztán - attól függően, meddig mész - kiegészítő jegyet kell váltanod. Természetesen használhatsz bérletet is.

Arról beszélgettünk, hogy az "ő ellenőrei" hogyan kezelik azt az esetet, mikor az utasnak nincs (kiegészítő) jegye. A srác a szentendrei vonalon jár, s azt mondta, hogy szinte kivétel nélkül lehet venni jegyet az ellenőröknél, s - fizetési hajlandóság esetén - nincs büntetés.

Nálam, azaz a gödöllői vonalon ez másképp van: ha valakinek nincs érvényes jegye/bérlete, akkor annak bűnhődnie kell. Nem számít, ha éppen rohanva érte el a HÉVet, ha az adott állomáson van jegypénztár, akkor nem szállhat fel. Vagy ha már felszállt, még rosszabb: fizetnie kell a büntit. Csak egyetlen esetben fogadják el a "jegytelenséget": ha olyan állomáson szállt fel, ahol nincs jegypénztár.

Az összehasonlítás során tehát látható, hogy nálunk sokkal szigorúbbak, még ha korrektek is. Mert hiszen az, amit csinálnak korrekt, abban az értelemben, hogy a HÉV/BKV szabályzata szerinti. Az már más kérdés, hogy a szentendrei ellenőrök humánusabbak egyúttal.

Azért van még valami a szentendreiekkel: sokszor (általában?) úgy lehet náluk "megváltani a bűnt" (értsd: a jogtalan utazást), hogy adsz neki egy 100-ast és nem kapsz cserébe semmit. Csak azt, hogy tovább utazhatsz. Azaz, lefizeted őket. A srác azt mondta, hogy ez mindennapos bevett gyakorlat és mindenki tudomásul veszi: ellenőrök, utas egyaránt. Sőt, ő még azt a következtetést is levonta, hogy szerinte minden ellenőr érintett kell, hogy legyen, hiszen egy "korrekt" ellenőrt kinéznének maguk közül a többiek. Érdekes.

Ilyen a gödöllői vonalon nincsen. Még az talán létezik, hogy egy kevésbé szigorúbb ellenőrnél helyben lehet jegyet váltani, de az, hogy a fizetséget zsebre teszi és még semmit nem is ad cserébe - nos ilyet soha nem láttam és még nem is hallottam róla soha. Ami a szigorúságot illeti: láttam olyan esetet, mikor az anyuka sietett a kislányával, mindketten biciklivel, és éppen elérték a vonatot. Pechükre ott volt a vonal legszigorúbb ellenőre, s mikor kiderült, hogy helyben akartak jegyet váltani, szégyenszemre le kellett szállniuk a vonatról. Nem számított, mennyire rohantak, hogy biciklivel voltak és kisgyerek is volt, semmi. Szívtelen dög az ilyen ellenőr szerintem. Ráadásul olyan állomásnál kellett leszállniuk, ahol nem is volt jegypénztár, azaz legközelebb megint jegy nélkül kellett felszállniuk a vonatra - csak mostmár volt is "igazi" okuk a jegytelenségre.

A beszélgetés végén le is vontuk a tanulságot: míg a szentendrei vonalon humánus, de korrupt ellenőrök dolgoznak, addig a gödöllőin megvesztegethetetlen, ám néha szemét egyedek. Semmi sem tökéletes. :-\

Töte

Na, ez mi?

Mert kezdetben vala az 1 dimenziós vonalkód. Amiről igazából nem is tudtuk, hogy 1 dimenziós, csak azt, hogy vonalkód. Tudjátok, azokat a függőleges, változó szélességű oszlopokat mondom, amikkel minden boltban lehet találkozni.

Aztán jött a folytatás. Mondhatni: az evolúció. Ezek a 2- illetve 3 dimenziós kódok. Ezekben már információt is lehet tárolni. Például: URL-t, telefonszámot, tetszőleges szöveget. Természetesen nem végtelen hosszúságú a tárolható szöveg, de így sem rossz.

Múltkor kedvet kaptam ahhoz, hogy kreáljak magamnak egy 2D-s vonalkódot, angolul barcode-ot. Íme:

Kíváncsi vagyok, ki lesz az első, aki kitalálja, mit írtam bele. Bár biztos rájönnétek, azért segítségképpen az angol kulcsszavakat a keresés kedvéért ideírom: 2D barcode reader. Nekem a Nokiám tudja alapból olvasni, hát Ti hogyan boldogultok vele? :)

Töte

Három kívánság

Tinédzser koromban sokat gondolkodtam azon, hogy mit kívánnék, ha egyszer egy angyal (aranyhal, elvarázsolt béka, stb.) felkínálná számomra a lehetőséget: hármat kívánhatok.

Tudjátok, akkor még idealista voltam, egyáltalán, hogy ilyen kérdésekkel foglalkoztam. És naív. Íme, valami ilyesmikre gondoltam:

• Ne legyen betegség a Földön.
• Ne háborúzzanak egymással az emberek.

Most csak erre a kettőre emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy volt több is.

Érdekes. Nem az az érdekes, hogy nem számoltam "szerény" kívánságaim mellékhatásaival. Például, hogy ha nem lesznek beteg emberek, akkor nem lesz munkájuk az orvosoknak, ápolóknak, kórházi dolgozóknak, gyógyszertáraknak, gyógyászati eszközöket gyártó vállalatoknak, stb. Valószínűleg nem kívánatos hatással lenne ez a Föld népesedésére is, hiszen a várható átlagéletkor is meghosszabbodna rendesen. A "nem háborúskodás" gondolatmenete is bizonyára hasonló hatást váltana ki. Szóval, nem ez az érdekes. Mondhatni természetes, hogy egy fiatal ember nem gondol ennyire előre, nem látja ennyire át döntései következményét. Még kialakulóban van világképe, egyszerűen nem rendelkezik azzal az élettapasztalattal, ami felhívná a fent említett visszásságokra a figyelmét.

Az érdekes egyrészt az, hogy részben még ma is ezt gondolom. Mostmár alaposabban "tervezném meg" kívánságaimat, de a lényeg, hogy valami hasonlókat kívánnék.

Mi még hát az érdekes? Hogy szinte bárkinek is tettem fel ezt a kérdést, csekély kivétellel mind saját magára, önmaga boldogulására gondolt. Legelső kívánság természetesen a sok pénz volt. Nagy ház, kihívással teli munka, stb. Gondolom, el tudjátok képzelni, mik is lehettek ezek a kívánságok. Talán még Ti is ilyesmiket kívánnátok. :)

Csak én vagyok olyan naív, hogy másra is gondolok? Sőt, elsősorban mindannyiunkra. Valahol én azért erre büszke vagyok. Azt tapasztaltam, hogy bárkivel is megosztottam a gondolataimat erről a kérdésről, miután ő elmondta a saját véleményét, akkor elhallgatott egy picit. Úgy átgondolta a dolgot, kicsit talán még szégyenkezett is amiatt, hogy ő csak önmagára gondolt. Nem mintha én azért tettem volna fel a kérdést neki, hogy megszégyenítsem. Távol álljon tőlem!

Szóval azért örülök annak, hogy szórványokban kicsit még emlékeztetek fiatalkori naív önmagamra. Csak azt sajnálom, hogy az élet nem az ilyenféléket igazolja, mint amilyen én vagyok. ;-)

Töte

OTP Bank, te csodás

Ma voltam népszerű hazai bankintézetünk egyik fiókjában. Lejárt az egyik kártyám és egy-két egyéb dolgot is el kellett intéznem.

Nem igazán szeretek ám odajárni. Már ha ez meglep titeket. Ellenérzésem legfőbb motivációja, hogy egyrészt mindig megvárakoztatnak (hol nincs ez így? De akkor is), másrészt a diszkréciót még csak nem is tettettetik. Egy nagy tér van, ahol a pénz betét-kivét minden apró részletéről értesülhetnek az ott levők.
Példa: nem akarom hangosan mondani, hogy mennyi pénzt szeretnék kivenni a számlámról, így egy papírt nyújtok át, amire rá van írva az összeg. Mondjuk 20 ezer forint. Mire kisasszonyunk visszakérdez: "Akkor 20 ezer forint?!".

Ma reggel is belépek és egyből egy kigyúrt biztonsági őr nehezen megkerülhető alakja ötlik szemembe. "Na, újítottak." - gondoltam, mert eddig egy venyige alak vigyázott biztonságunkra. Aztán ahogy személyes varázsom elmúlik a benti térségben (1 másodperc), látom ám, hogy unott arccal álmosan pislog az illető. Nohát, hiszen kora reggel van, az éberség ezek szerint nem tartott sokáig. Mondjuk nem is hibáztatom. Mi abban a motiváló, hogy ez ember egy nevesincs településen egy bankfiókban álljon (ühüm, üljön) őrt? Hiszen úgysem történik semmi! Hát ezért gyúrunk mi, emberek? :)

Kicsit belekavart a poshadt légkörbe, mikor is az utcáról egy ember toppant be: "Valaki jöjjön már segíteni, mert itt egy féllábú ember tolókocsival és elnyelte a kártyáját az automata!" - így a belépő. Na, ez már történés! A gond csupán az, hogy senki nem reagált rá. Ugyanis a két ügyintéző éppen ügyet intézett (bármilyen hihetetlen), a biztonsági őr meg nem hagyhatja el a szolgálati helyét, mert akkor meg ki vigyáz a rendre, ugye? Aztán csak megoldódott ez is. Megjegyezném, ha szerencsétlen féllábú ügyfél be akart volna jönni, akkor igencsak neki kellett volna durálnia magát, lévén csupán lépcső vezet fel a fiókba. :(

Végül sorra következtem én is. A kezdeti baráti kérdés-felelek ("Miért nem kaptam értesítőt arról, hogy a kártyám le fog járni? Nem tudom.") után gondoltam megkérdem, hogy hogyan lehet PIN-kódot kérni. Merthogy balga módon elfelejtettem egyik kártyám kódját. Gondoltam, beugrok, gyorsan adnak egy másikat, oszt' ennyi. Áá, nem: új kártyát kell kérni! Tyű, ez aztán a technika. Le vagyok döbbenve, mert ennél azért valamivel magasabb fejlettségi fokot feltételeztem a pénzintézetről, amely már évtizedek óta szolgálja a közt.

Végezetül hadd álljon itt egy idézet a méltán népszerű és örökzöld Gyalog-galopp c. filmből:
"...
Sir Bedevere: És innen tudjuk, királyom, hogy a Föld banán alakú.
Arthur király: Bámulatos, hol tart már a tudomány."

Hát itt.

Töte

Reklámok gyöngyszeme, második rész

Mint azt a múltkor már megjegyeztem, van egypár dolog, amit én másképp tennék, ha rajtam múlna, mi kerül egy reklámba. Mai napi gyöngyszemünk a következő:


Aki esetleg nem látná a legnagyszerűbb részt, annak hadd idézzek:
"Magas folyadéktartalmú, nem formált széklet normálisnál nagyobb gyakorisággal történő ürítése, amely bármely élethelyzetben is bekövetkezhet."

Bevallom, már éppen kíváncsi voltam a f.s szabatos definíciójára. Azt is szeretném tudni, ki nem járatos annyira a témában, hogy helyére tudja tenni azt a szót, hogy hasmenés? :)

Töte

Merevedés halálig

Múltkor említettem a kollégáknak, hogy láttam egy gyógyszerreklámot a metrón. Mondtam, hogy nem értem a lényegét, hiszen számomra illogikusnak tűnt a reklám összhatása. Itt van e.


Ugye ott figyel a reklám tetején, hogy figyeljünk oda a merevedési zavarunkra, merthogy az akár még egy infarktus előjele is lehet. Hát igen, komoly dolog, vigyázni kell a szexszel, mert az egy veszélyes sportág.

Nu, kiváncsacsi voltam, mit is hoz ki mindebből egy gyógyszergyártó. Mire a reklám aljára érek, ellentmondásos dolgot észlelek: Mi, most mégis a szexre buzdít a cég? Hiszen éppen az imént utalt arra, hogy csínján bánjunk a dolgokkal!

Mert mit is mond a reklám? Ha merevedési zavarod van, vigyázz, nehogy infarktus legyen a vége. Mi mindenesetre adunk neked egy gyógyszert, amivel megszűnik a merevedési zavarod. Tudod, mi jók vagyunk, nem akarunk neked rosszat, hiszen most is csak a te érdekeidet nézzük.

Hm, lehet. Mindenesetre az egyik kollegám fogalmazott egy frappánsat: lehet, hogy belehalsz, de legalább addig is kanos voltál. :-\

Töte

Hülye, aki így hirdet

Eszem megáll. Nem elég, hogy már eddig is televolt a hócipőm a Mediamarkt trágár reklámjaival, most még explicite engem is lehülyéznek. Eddig ugye mi volt?




Ezt én implicit lehülyézésnek hívnám: azért hülyéz le, mert nem nála vásárlok. És most?




Most meg explicite azért is lehülyéz, ha nem megyek be hozzá vásárolni egyáltalán. Hát hülyének néznek engem? :)

A jelek szerint igen. Csak azt nem értem, hogy hogyan maradhat meg ilyen reklám egyáltalán. Hát nincs valami moderálásra hivatott hivatal, ami lerángattatná ezeket a közterületre kihelyezett reklámokat és egy jó adag büntetést akasztana a MM nyakába? Engem speciel nem csak az zavar, hogy explicite lehülyéznek, hanem, hogy egyáltalán szivárog be a köztudatba az, hogy lehet bünti nélkül hülyézni. Ezután jön az, hogy egyre többen fogják ezt az amúgy nem túl szép szót használni, majd jönnek a durvábbak. Jó, finnyás nem vagyok, hiszen használok én ennél durvább szavakat is (persze nem otthon, a gyerkők előtt:), de könyörgöm, az esztétikát, kultúrát valahogy tartani kellene egy adott színvonalon.

A betyárját! Már, hogy szalonképesebb legyek. :)

Töte

Antropronór

Hogy mi? Hát így mondják, tudjátok. Ja, hogy így nem lehet érteni? Persze, hiszen angolul van.

Entrepreneur. Így írják. Angolul. Vagy franciául? Vagy mindkettő, mert hogy az angol átvette a franciából? Mindegy, a lényeg, hogy értitek. Vagy nem? :)

No, most, hogy mintegy fél éve új cégnél dolgozom, van rálátásom az üzleti életre is. Egy picit, ráadásul még csak nem is én intézem a dolgokat. De legalább tanulok. Így például hallottam új kifejezéseket úgy, mint kockázatitőke-befektető vagy angyal befektető. Szépen angolból átvéve és tükörferdítve.

Vegyük például az elsőt, az enterpreneur-t. Ez, a Sztaki szerint, vállalkozót jelent. Ennyi, nem több. Azonban a mi kontextusunkban olyan vállalkozót, akinek ötlete van, jó ötlete, víziója, rátermettsége, némi anyagi fedezete, stb. Egy olyan ember, akinek az ötlete megvalósításához már "csak" a pénz kell.

És itt jön a képbe például a venture capitalist (VC), magyarul kockázatitőke-befektető. Nincsenek mélyebb gazdasági ismereteim, így nézzétek el, ha hülyeséget mondok, de ez a kifejezés olyan embert, embercsoportot jelent, akinek sok-sok pénze van, s a megfelelő biztosítékok mellett ezt kész vadidegen emberek, cégek vállalkozásaiba befektetni. Kockáztat, magyarul, de milyen feltételek mellett! Az egyik legfontosabb, hogy legyen kilépési stratégia (exit path): vagy a "befektetett" cég fizeti vissza az összeget kamatostól, vagy tőzsdére megy, esetleg már tőzsdén van, de "diszkont" áron opciót ad el a befektetőnek vagy éppen arra játszik, hogy más, nagyobb cégek felvásároljak az új céget. Merthogy általában ilyen tőkeinjekcióra új cégeknek van szükségük.

Mi kell még? Rátermettség. Referencia más munkákról. Tapasztalt, összeszokott, bizonyított menedzsment gárda. Elhivatottság, elkötelezettség, ami például saját tőke bevonásában nyilvánul meg.

Eredeti ötlet. Nem olyan, hogy csináljunk újra egy tucatterméket, de most jobban. Nem. Olyan, amitől a befektető hanyatt vágja magát a csodálkozástól. Ám a csodálkozás nem elég. Olyan, amiben fantázia van, s cuppannak rá az emberek. De még csak ez sem elég. Olyan ötlet, amiből pénz jön. Sok-sok pénz belátható időn belül. Mert hiszen a befektetés nem jótékonykodás, hanem kőkemény üzlet.

De mindenekelőtt szerencse kell hozzá. Mármint a pénzért kuncsorgónak. Olvastam valahol, hogy minden 400 VC befektetésért folyamodó közül csupán 1 kapja meg a lehetőséget. Az meg nem sok.

Hogyan lehet egy VC-t (nem WC-t, ne röhögj!:) megkörnyékezni? Hát például:
- tudd meg, hogy az adott geográfiai illetőleg szakterületen kik azok a befektetők, akikhez fordulni érdemes,
- aztán válassz ki egyet és derítsd ki mely cégeket, cégcsoportokat "szponzorálnak" ők,
- több cégről is lehet szó, mert a VC-k előszeretettel csoportosítanak több céget, hogy minél szélesebb legyen az általuk kínált termékportfólió,
- válassz ki egy ilyen céget és hívd el a vezetőjét egy munkaebédre: mondd azt , hogy jelentős potenciált látsz a céged és a cége közötti kooperációban és ezt szeretnéd vele megvitatni,
- a beszélgetés alatt írd le a céged tevékenységét lehetőleg minél szebben, színesebben, kérdezd meg, hogy ők hogyan indultak, kaptak-e pénzt máshonnan, s ha igen, honnan,
- miután elárulta a VC nevét, kérd meg, hogy adja meg egyrészt az elérhetőségét a VC-nek (valószínűleg egy céges jogász lesz a főnök helyett), másrészt kérj esetleg támogatást (pl. referenciát) tőle az adott VC-hez,
- és kábé ennyi.

Az már egy másik sztori lenne, hogy mit kezdesz azzal, ha már az előszobában vagy. Mert az eddig leírtak csak a könnyű részt foglálták magukba. Ezután jön ugyanis a többszörös vizsgálat, ahol emberileg, szakmailag és legfőképpen befektetésileg meg kell győznöd a VC-t, hogy érdemes veled foglalkoznia. A legtöbben itt buknak el. Mint írtam, 400-ból 399-en.

Milyen összegekről lehet egyébként szó? Hát, általánosan elfogadott intervallum (legalábbis Amcsiban, ahonnan az információk java részét összeszipkáztam) a 2-5 millió dollár. Hoppá, mi? :) Jó sok mindent lehet kezdeni ennyi pénzzel, nemde? Hát ja. Azonban figyelembe véve, hogy a nettó profitodnak legalább a 20%-át visszakérik évente a befektetésen felül, valamint némi "kezelésért" járó jutalék is jár a befektetőkenk, kitűnik, hogy igencsak oda kell figyelni, mennyit termel a cég.

Erről ennyit. Mielőtt megemlíteném az angel investor-t (angyal befektető vagy üzleti angyal), érdemes megjegyezni, hogy egy induló vállalkozásnak van, mikor elég 200-250e dollár. Ezt a szakzsargonban úgy mondják, hogy a 3F-ből (friends, family, fools) össze lehet kotorni: azaz barátok, családtagok illetve bolondok összedobhatják a szükséges zsét. Észrevehető, hogy a 250e és 2 millió dolláros értékek között van "némi" rés. Ezt hivatott betöltelni az angel investor.

Az üzleti angyal a két szép szemedért, na meg némi tulajdonjogért cserében hajlandó pénzt adni. A főbb különbségek egy angel investor és egy venture capitalist között, hogy az előbbi a saját, míg utóbbi mások pénzét fekteti be. Mivel az angel investor a saját pénzét "látja benned viszont", így a tulajdonjog mellett magas, évi 20-30% extra profitot vár el tőled. Azért ez sem semmi! Ezek az áldott angyalok legtöbbször szerény nyugdíjas éveiket tengető üzlettulajdonosok, vezetők, akiket nem feltétlenül a pénzszerzés iránti vágy motivál, hanem, hogy az adott szakterületen még mindig képben legyenek, mentorkodjanak, tanácsot adjanak, stb. Na meg persze az emberbaráti szeretet. :)

Hát, röviden, tömören ennyi. Ami így hirtelen eszembe jutott. Még egyszer mondom: irományom inkább tájékoztató jellegű, semmint alapos kutatómunkát követő esszé. Kérlek, ne csodálkozz, ha kinevetnek, mikor innen idézel valamilyen adatot. Persze, azért remélem, hogy messze azért nem jártam az igazságtól.

Töte